2014.01.13.

-Szállj, csillámpóni, szállj!

A csillámpóni lassított. Felnéztem. Egy hatalmas kék szörny volt ott, kancsal szemei azt hiszem rám néztek. A képe torz volt, a foga majd' 10 cm.

Brr-hasított belém valami ismeretlen érzés.

Lecsaptam az ébresztőórám. Mert rájöttem ,hogy csak az berregett. Kómásan keltem ki az ágyamból. Miért kell nekem felkelnem? Most nincs is suli... Úgy van. Hiába van január, nekem akkor sincs suli. Anyukám elvitt Kanadába,mert...igazából nem tudom. Nekem sose mond el semmit...a nővéremtől és a húgomtól külön kellett hogy váljak...csak mert anyu valamit kevert.

Pár perc múlva megszólalt a telefon. Anyu volt az.

-Haló?-kérdeztem félholt hangon.

-Jó reggelt,kicsim! Van egy jó hírem! Két óra múlva otthon vagyok! Meglepetés lesz!-azzal le is csapta a telefont.

Én csak ültem. A mobil még mindig a kezemben ücsörgött. Néztem ki a fejemből. 5 perc múlva leesett,hogy anyu mit mondott.

Felöltöztem,reggeliztem.Mindent megcsináltam amit kellett, hogy az a 2 óra gyorsan elteljen. 

Az ajtó kinyílt. Anyu arca ragyogott a boldogságtól, gyorsan csukta is az ajtót. Leült mellém a kanapéra.

-Na,szóval...tudom hogy nem tudod hogy miért hoztalak ide. De ez már nem is fontos, mert hatkor indul a gép vissza New Yorkba apádhoz, és a testvéreidhez! Örülsz?-mosolygott.

-Huh....azta...én....nem is tudom mit mondjak...-motyogtam.

-Nem örülsz?

-Dehogynem! Első dolgom az lesz hogy Chiasával és Oziriával beszéljek! Aztán elmegyünk valahova egy cukrászdába, és...jajj,köszönöm!-ugrottam anyu nyakába.

Egy lehelletnyit kisminkeltem magam, tv-ztem, ebédeltem, és hatkor indult is a gépünk. Bőröndömet magam után húzva szálltam fel a repülőre anyuval. A jegyeket odaadtuk, s leültünk. Anyu keresztrejtvényt fejtett, én pedig zenét hallgattam. Lassacskán elindult a gép. Néztem a felhőket. És hogy milyen rohadt magasan vagyunk. O.O

Az út nem volt annyira izgalmas. Leszálltunk a repülőről. Nagyon elkezdtem szédülni, ezért vettem egy palack vizet, és mentünk is anyuval haza.

És amikor...hazaértünk...beléptünk a lakásba. Levettem a cipőmet. Közeledtem Chiasa szobája felé...nagyon vert a szívem. Azt hittem nem fog megismerni, majd a TV távirányítót a képemhez vágja, miközben ordibál hogy: TAKARODJ KI TE IDEGEN!

Mefogtam a kilincset. Gyerünk Lissyth, menni fog. Nem vagy te annyira félős. És akkor...valaki megfogta a vállam. Azt hittem ott helyben halok meg, mini szívinfarktust kaptam. Hátranéztem. Chisasa állt előttem. Annyira megnőtt! És a haja is milyen szép! Olyan kedvesen mosolygott rám...a nyakába ugrottam, és elkezdtem sírni. Annyira hiányzott. Azt hiszem ő is pityergett egy kicsit. Bementünk a szobájába, és elkezdtünk beszélgetni.

-Olyan rég nem láttalak!- mondtam.

-Én se téged...de nem értem anyu miért vitt el Kanadába...azt hittem meghalok.

-Nekem se mondta el. Annyira hiányoztatok, olyan boldog lettem amikor meghallottam hogy jövünk haza!

-És, milyen volt Kanadában?-kérdezte,

Én egy mini élménybeszámolót tartottam neki. Ő elképedve hallgatta milyenek az emberek Kanadában...hogy alig van hajléktalan, mindenki kedves a másikkal, meg elmeséltem neki amikor egy galamb beleakadt a hajamba. Azon jót nevetett.

-Egyébként Ozi hogy van? És apu?-tértem rá a családi témára.

-Ozi megvan, azt hiszem Transformicezik. Apu pedig dolgozik...mint mindig.

-Oh, értem...kimozdultatok valahova?

-Nem, csak a parkba mentünk le egyszer fagyizni.

Ez azért szerintem szomorú...apunak tú lsok a munkája, alig van ránk ideje. Egész nap ételt szolgál fel, hogy eltartsa a családot.

Megszólalt Chiasa telefonja. 

-Amíg telefonálsz,megnézem Ozit.-suttogtam neki, és kimentem.

Ozi ajtója nyitva volt, így a résen benéztem. A gépnél ült, és skypolt valakivel. Halkan kinyitottam az ajtót, és leültem az ágya szélére. Ő nem vett észre. Csak tovább skypolt valakivel. Valami Alexyvel, ha jól értettem. Csak akkor vett észre, amikor megpillantottam az ágyon fekvő chilis mogyorót, és elkezdtem rágcsálni, majd leejtettem a földre, és felkiáltottam hogy basszus.

-ÁÁÁÁÁÁÁ!-sikított egy nagyot.

-Nyugi, nem lett semmi baja a mogyinak!-csitítottam.

Ekkor elkezdett felém futni. A fejhallgató leesett róla, de nem érdekelte. Azért remélem nem lett kontaktos. Ez a gyerek szó szerint rámugrott. Megölelgettem, és vele is beszélgettem. Hogy mit csinált mostanában, hogy milyen a suli, mi van a fiúkkal.

Ja igen, azt nem is mondtam. Chiasa az édestestvérem, viszont Oziriát örökbefogadtuk. Ez látszik is, mert nem hasonlít se rám, se Chiasára. Mindhárman jól kijövünk, és szeretjük egymást.

Délután elmentünk hárman egy cukrászdába. Vettünk mindenkinek egy-egy sütit, és ittunk mellé colát,közben beszélgettünk. Este pedig a laptopommal szarakodtam, mert nem töltötte be a Kanadás képeket. Amikor elkezdtem csapkodni, akkor bezzeg betöltött. Na mindegy.

Oldal: Első rész
Kanawanu Koi - © 2008 - 2024 - csabitasboljelestortenete.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat